Számtalan slágerlistás dal, világkörüli
turné, rengeteg eladott album. A sikertörténet két
évtizede kezdődött, de még javában tart...
Az 1980-as
évek elején John Bongiovi a híres New York-i Power
Station stúdióban dolgozott kisegítőként. Ez a munka
számára nem a takarításról és kávéfőzésről szólt: sokkal
inkább arról, hogy bepillantást nyerhetett a zenei élet
sűrűjébe, valamint munka után saját szerzeményeit is
rögzíthette a stúdióban. Az így felvett demókkal sorra
járta a kiadókat, mígnem rátalált a WAPP nevű rádióra,
amely épp egy olyan lemezt készült kiadni, amin helyi
előadók felvételei szerepelnek. Johnnak sikerült
rávennie őket, hogy egyik szerzeménye, a "Runaway"
helyet kapjon az albumon.
Ennek köszönhetően a szám és John egy csapásra híres
lett. Azonban volt egy probléma: nem volt együttese. A
Runaway-t néhány ismerős zenésszel vette fel, most
viszont szüksége volt egy igazi együttesre. Megkereste
hát egy régi barátját, a billentyűs David Bryant,
Tico
Torres dobost és Alec John Such basszusgitárost, akik
mind igent mondtak John felkérésének. Egy fellépésük
alkalmával találkoztak Richie Sambora gitárossal, akit
rögtön be is vettek a csapatba. Aláírtak egy
lemezszerződést a Mercury Records-szal (az ő
javaslatukra változtatta meg John a nevét Jon Bon
Jovira): így megalakult a Bon Jovi.
1984 februárjában megjelent a
"Bon Jovi" névre hallgató
albumuk, amely tartalmazta az amerikai Top 40-be
bekerülő Runaway-t. A második kislemez, a "She Don't Know
Me" megjelenésével turnéra indultak: az USA-ban a
Scorpions, míg Európában a Kiss előzenekaraként léptek
fel. Japánban, ahol az album aranylemez lett, saját
koncerteket adtak.
A turné után gyorsan stúdióba vonultak és felvették
az 1985 áprilisában megjelent "7800° Fahrenheit" albumot.
A lemezről 3 kislemez jelent meg: az "Only Lonely", az
"In And Out Of Love" és a "Shot Through The Heart". A
hozzájuk készült klipeket rendszeresen adta az MTV.
Ismét turné következett: az élő fellépések lehetőséget
adtak arra, hogy az együttes csiszolhassa színpadi
megjelenését.
1985 vége felé energiával feltöltődve kezdtek bele a
harmadik album megírásába. A lemez dalait hat hónapi
megfeszített munkával a kanadai Vancouverben vették fel.
Júniusban megjelent a "Slippery When Wet", a róla
elsőként kimásolt kislemez, a "You Give Love A Bad Name"
első lett a Billboard listán. Nem volt ez másképp a
második dallal sem: a "Livin' On A Prayer" 4
héten keresztül vezette a slágerlistát. A harmadik
kislemez, a "Wanted Dead Or Alive" sokak szemében
mindmáig a Bon Jovi himnusza. Az albumról negyedikként
kimásolt kislemez a "Never Say Goodbye" lett. A
Slippery When Wet albummal, amely 94 hétig volt a
Billboard listán, ebből 8 hétig az első helyen, a Bon
Jovi nemcsak megalapozta hírnevét, de sokkal szélesebb
körben tette ismertté az általa képviselt dallamos
rockzenei stílust, a pop metált.
A Slippery When Wet után a Bon
Jovi népszerűsége az egekbe szökött. Folyamatosan
játszották számaikat a rádiók és a zenei tévék, a
koncertjeikre pedig lehetetlen volt jegyet kapni. Az MTV
Video Music Awards díjkiosztóján Jon és Richie gitárral
a kezükben előadták a Wanted Dead Or Alive-ot és a
Livin' On A Prayert akusztikus változatban. Szakmabeliek
szerint ez adta az ötletet az MTV-nek az
Unplugged-sorozat elindítására.
1988-ban a Bon Jovi visszautazott
a vancouveri stúdióba, hogy felvegyék a következő
lemezüket. Októberben megjelent a "New Jersey",
amelyről az elsőként kislemezre kimásolt "Bad
Medicine" azonnal a slágerlisták élére került.
Sorban jöttek a kislemezek: "Born To Be My Baby",
"Lay Your Hands On Me", "I'll Be There For You",
valamint a "Living In Sin". Az utóbbihoz készült
videoklipet az MTV betiltotta, de az újravágott
változatot elkezdték játszani. A New Jersey volt a
legelső olyan, a nyugati világban kiadott album, amelyet
hivatalosan is megjelentettek a Szovjetunióban.
A New Jersey albummal a Bon Jovi
világ körüli turnéra indult: 1989-ben és 1990-ben 150
koncertet adtak a világ minden táján. A hosszú turnézás
azonban nem volt túl jó hatással az együttesre: a
kimerült bandatagok különösebb tervek nélkül érkeztek
haza a turné után. Az
együttes körüli kérdőjelek számát tovább növelte, hogy
mind Jon, mind Richie szólólemezt adott ki. Jon aztán
1991-ben úgy gondolta, ideje rendet rakni a Bon Jovi
háza táján: a menedzsmentet kirúgta, az együttes tagjait
pedig összehívta egy újabb vancouveri stúdiómunkára:
ennek eredményeképp 1992-ben megjelent a "Keep The
Faith". Bár a már
korábban említett pop metál stílus leáldozóban volt, a
Bon Jovinak, a kritikák ellenére sikerült
bebizonyítania, hogy még mindig ott van a könnyűzene
élvonalában. A címadó dal után megjelentetett "Bed Of
Roses" című ballada is szép sikereket ért el a
listákon. Klip készült még az "I Believe", az "In
These Arms", az "I'll Sleep When I'm Dead",
valamint a "Dry County" című dalokhoz. Ezzel az
albummal is a nyakába vette a világot az együttes: a
turné során számos olyan országba (közöttük
Magyarországra) látogattak el, ahol korábban még nem
léptek fel. Sok együttes
kötelező kellékként értékeli a válogatásalbumok
kiadását, amit általában a lemezkiadók forszíroznak.
Nos, a Bon Jovi elmondhatja magáról, hogy az 1994-es "Crossroad"
névre hallgató best of albumuk kiadása minden
szempontból jó lépésnek bizonyult. Az albumon, 13 nagy
sláger mellett két új felvétel is helyet kapott. Az "Always"
a Bon Jovi egyik legnagyobb slágere lett: miatta
rengetegen vették meg az albumot, olyanok is, akik
korábban nem voltak az együttes rajongói. A régi nagy
slágereket hallva azonban egyre többen voltak, akik
beszerezték a régebbi albumokat: kisebb Bon Jovi-lázat
indítva el ezzel. Szépen teljesített az albumon
található másik szám is, a "Someday I'll Be Saturday
Night", amelyhez szintén készült videoklip. Ám
minden örömben van valami üröm is: miközben az album
remekül fogyott, a basszusgitáros Alec John Such úgy
döntött, otthagyja a Bon Jovit. Helyére - mindmáig
ideiglenes jelleggel - Hugh McDonald lépett.
Alig csengett le a Crossroad-láz,
a Bon Jovi új stúdióalbummal jelentkezett. 1995-ben
megjelent a "These Days", rajta olyan
slágerekkel, mint a "This Ain't A Love Song" vagy
a címadó dal. A többi kimásolt kislemezen ("Hey God",
"Something For The Pain", "Lie To Me") is
látszik: ezen az albumon rengeteg különböző zenei stílus
hallható. Természetesen a These Days-szel is világ
körüli turnéra ment az együttes: a híres londoni Wembley
arénában három teltházas koncertet adtak.
A turné után ismét pihenőre
vonult a Bon Jovi. Ellentétben a New Jersey utáni
pihenővel: előre eltervezték, hogy pár évig szünetet
tartanak. A pihenőt mindegyik bandatag hasznosan
töltötte: Jon, Richie és Dave szólólemezt adtak ki, Tico
pedig művészkörökben elismert festőként és szobrászként
is bizonyította tehetségét.
1999-ben találkoztak újra az
együttes tagjai: az EDTV című filmhez rögzítettek egy
betétdalt, a "Real Life"-ot. Ez azonban semmiképp
sem nevezhető nagy visszatérésnek, hiszen a dal nem
zavart sok vizet. Éppen ezért az új album megjelenése
előtt többükben kétségek merültek fel: mi lesz, ha ennyi
idő után már senki sem lesz rájuk kíváncsi...
Aztán amikor 2000 tavaszán
megjelent az "It's My Life", egyszerre eloszlott
mindenféle kétség. A "Crush" albumról elsőként
kimásolt kislemez óriásit durrant, szépen megnyitva az
utat a Bon Jovi újabb menetelése előtt. A lemezből 7.5
millió példány fogyott világszerte, és szépen
teljesített a két másik kislemez, a "Say It Isn't So"
és a "Thank You For Loving Me" is.
Ha Bon Jovi lemez, akkor turné: a
Chrush turné anyaga megjelent DVD-n, illetve egyes
felvételeket felhasználtak a 2001-ben megjelent "One
Wild Night Live: 1985-2001" című albumukhoz, amely
az együttes legemlékezetesebb élő fellépéseit örökíti
meg. A lemezen helyet kapott az előző album egyik
felvételének, a "One Wild Night" újrakevert
változata is, amelyhez videoklip is készült.
A 2001. szeptember 11-i, New
Yorkot ért terrortámadások mély nyomot hagytak az
együttes tagjaiban: számos jótékonysági eseményen
felléptek. A 2002-ben megjelent "Bounce" albumon
található "Undivided" című szám is ennek a napnak
a töreténéseit dolgozza fel. Az albumról 3 kislemez
jelent meg: az energetikus és rögtön a listák élére
kerülő "Everyday", valamint a "Misunderstood"
és az "All About Loving You".
2003 őszén érdekes kísérletbe
vágott bele az együttes: stúdióba vonultak, ahol
legnagyobb slágereiket teljesen új hangszerelésben
rögzítették. Az eredmény a "This Left Feels Right"
című album lett, mely november 3-tól kapható a
boltokban. |